Charles "Lucky" Luciano

Charles "Lucky" Luciano (született Salvatore Lucania; Lercara Friddi, Szicília, 1897. november 24. – 1962. január 26.) szicíliai születésű amerikai maffiózó. Lucianót nyugodtan nevezhetjük a modern szervezett bűnözés atyjának: New York városát öt különböző maffia családra osztotta fel, és ő segédkezett a maffia igazgatói tanácsának megszervezésében is. Ő volt az első valódi vezetője a Genovese maffiacsaládnak. A Time magazin szerint Luciano egyike volt a 20. század legnagyobb 20 lángelméjének.

Salvatore Lucania Antonio és Rosalia (Cafarelli) Lucania fiaként született Lercara Friddiben, Szicíliában 1897. november 24-én. A város elsősorban az itt található kénbányákról ismert, ahol apja is dolgozott. Luciano azonban mindig azt állította, hogy New Yorkban látott napvilágot, mégpedig tíz évvel korábban; 1887. november 11-én. Négy testvére volt: Bartolomeo (1890), Giuseppe (1898), Filippia (1901), és Concetta. A jobb élet reményében a család 1907-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Ellis szigetre érkeztek, New York Manhattan részébe, mely hely akkoriban igen populáris volt az emigráló olaszok számára.

14 éves korában Luciano otthagyta az iskolát, hogy egy hajón segédkezzen heti 5$ fejében. Miután egy kockajátékon 244$-t nyert, otthagyta ezt a munkát, és az utcán próbálta kamatoztatni a megszerzett pénzt.

Tizenéves korában Luciano megalkotta a saját bandáját. Más kompániákkal ellentétben kerülte a piti csínytevéseket és helyette inkább védelmi pénzt számolt fel a zsidó kamaszoknak heti 10 cent fejében az olasz és az ír bandák ellen. Ezen idő alatt találkozott első ízben a zsidó tinédzserrel Meyer Lanskyvel, aki később az üzletfele is lett.

Nem tiszta, hogyan szerezte a "Lucky" ('szerencsés') becenevet. Egyes feltételezések szerint az a szerencse érte, hogy túlélt egy igen durva verést, melyet 3 férfi intézett ellene a '20-as években. Kaphatta onnan is, hogy fiatal korában egyszer sem került a börtön falai közé, és ezt egyfajta tehetségnek tartották. 1916 és 1936 között 25 alkalom is lett volna, mikor lehetőséget adott a börtönbe kerülésre: illegális hazárdjátékok, rablások és egyebek, mégis elkerülte a rácsokat. A "Lucky" név származhatott akár a keresztnevének - Luciano - helytelen kiejtéséből is. Soha nem volt gyermeke.

1920. január 16-án hatályba lépett az Alkotmány Tizennyolcadik Módosítása, mely szesztilalomként vált ismeretessé, és egészen 1933-ig tartott, annak hatályon kívül helyezéséig. A módosítás tiltotta bármiféle alkohol gyártását, eladását és annak szállítását egyaránt. Továbbra is jelentős kereslet volt az alkoholra, így ez a tilalom új lehetőséget adott a bűnözőknek forrásaik bővítésére.

1921-től kezdve Luciano rengeteg jövőbeli maffiavezérrel találkozott, többek közt Vito Genovese-vel és Frank Costello-val, kikkel barátságot kötött, majd később üzletfelek lettek a "Five Points Gang"ben. Ugyanúgy 1921-ben történt az is, hogy a brooklyn-i banda feje - Joe Masseria - egyik fegyveresévé tette.

Valamikor a kora '20-as években Lucky otthagyta Masseria-t, majd a szerencsejátékos Arnold "az Agy" Rothstein mellé szegődött. Rothstein meglátta a szesztilalom nyújtotta lehetőségeket és Luciano-t bízta meg az alkoholcsempészet bizniszével. Luciani, Costello és Genovese végül elindították saját csempész ügyleteiket Rothstein finanszírozásával.

Rothstein Luciano mentora lett. 1923-ban - miután néhány bűnöző csoport előtt hírhedté tette magát egy bizonytalan kimenetelű drogügylet miatt - Luciano Rothsteinhez fordult tanácsért. Rothstein azt javasolta Luckynak, hogy vásároljon 200 előnyös ülőhelyet a bronxi Jack Dempsey–Luis Firpo bokszmérkőzésre, majd szórja szét a jegyeket a főbb gengsztereknek és politikusoknak. Eztán Rothstein egy bevásárlókörútra vitte Lucianot a manhattani Wanamaker's Áruházba, hogy előkelő ruházatot ölthessen magára a bunyó alkalmából. A stratégia nagyszerűen működött, mert Luciano helyreállította vele hírnevét.

1925-ig Luciano évente 12 millió dollárt keresett ennek ellenére a nettó keresete mindössze 4 millió dollár volt évente, mert a többi pénz politikusok és zsaruk megvesztegetésére ment el. Luciano és partnerei vezették a legnagyobb csempészetet New Yorkban, mely aztán kiterjedt Philadelphia-ra is. Skóciából skót whisky-t, a Karib-térségekről rumot és Kanadából whisky-t importáltatott az államokba. Luciano az illegális szerencsejátékokban is érdekelt volt. 1928. november 2-án egy bukméker ólommérgezés által a halálba küldte Rothsteint egy nagyobb nyeremény miatt, Luciano pedig visszanyergelt Masseria-hoz.

Luciano egyhamar a brooklyni Guiseppe Masseria jobbkeze lett. Arnold Rothsteinnel ellentétben Masseria rossz modorú és műveletlen volt, ráadásul az irányításban sem jeleskedett túlságosan jól. A '20-as évek vége felé Masseria riválisa Salvatore Maranzano volt, aki Szicíliából érkezett, hogy ellenőrzése alatt tarthassa a Castellammarese klán dolgait. Ez a rivalizálás aztán a Castellammarese háborúba torkollt, mely 1928-tól 1931-ig tartott és közel 60 gengszter halálához vezetett.

Masseria és Maranzano nevezetesek voltak mint "Mustache Pete"-k, mint olyanok, kik a bűnözői karrierjüket már Olaszországban megkezdték. Hittek az öreg maffia világ alapjainak - az "örökség", "tisztelet", "hagyomány" és "méltóság" - fenntarthatóságában. A "Mustache Pete"-hez tartozó emberek nem akartak dolgozni senkinek, aki nem olasz vagy itáliai amerikai, és mindenképp szkeptikusak maradtak a nem szicíliai, szicíliai-amerikai emberekkel szemben. Néhányan még annak lehetőségét is visszautasították, hogy olyannak dolgozzanak, akik nem ugyanarról a helyről származtak, mint ők. Luciano - ennek ellenére - dolgozott zsidó és ír gengsztereknek is, ha nagy pénzkeresési lehetőséget szimatolt a levegőben. Ezen okból kifolyólag pletykák keltek szárnyra. Meglepődött annak hallatán, hogy a konzervatív szicíliaiak az ő üzleteivel példálóznak: melyek közeli barátjával, Frank Costello-val zajlottak le; ők csak koszos calabriainak nevezték eme illetőt.

Luciano ápolni kezdte a kapcsolatot a fiatalabb gengszterekkel, akik az USA-ban kezdtél el karrierjüket. "Fiatal zsarnok" néven voltak ismertek. Luciano próbálta felhasználni mindazt, melyet Rothtsteintől tanult korábban, hogy a bandájuk cselekedeteit nagyobb szintre emelhesse. Ahogy a háború terjeszkedett, úgy olvasztott magába ez a csoport számos későbbi maffia vezért, mint Frank Costello-t, Vito Genovese-t, Albert Anastasia-t, Joe Adonis-t, Joe Bonanno-t, Carlo Gambino-t, Joe Profaci-t, Tommy Gagliano-t és Tommy Lucchese-t. Luciano álma az volt, hogy megvalósítson egy országos bűnöző testületet, mely egyaránt magába foglalna olasz, zsidó és ír bandákat. Ez képes lenne összetartani az összes forrást, és a szervezett bűnözést egy mindenki számára jövedelmező biznisszé alakítaná.

1929 októberében Luciano-t pisztollyal egy limuzinba kényszerítette három férfi. Megverték, megkéselték, majd kidobták egy strandon Staten Island-on. Valahogy túlélte ezt a megpróbáltatást, de ez megjelölte egy örök életre: egy heggel az arcán, és szeme vágásának torzulásával. A támadók kiléte nem derült ki. Legalábbis mikor a rendőrök felvették a tanúvallomását, azt állította, hogy fogalma sincs, kik támadták meg. 1953-ban azonban Luciano egy riporternek azt mondta, hogy maguk a rendőrök voltak azok, akik elrabolták és megverték. Néhány pletyka szerint Maranzano volt az, aki elrendelte a támadást; míg egyes történetek egy féltékeny férjet és rablást emlegetnek. Ennek a történetnek a legnagyobb konzekvenciája az újságokban megjelenő cikkek voltak, melyek Luciano-t a nyilvánosság felé tolták.

1931 elején Luciano Masseria ellen indult. A háború rossz irányba indult meg Masseria számára. Luciano lehetőséget látott arra, hogy irányt válthasson hűsége; egy titkos egyezséggel Luciano engedélyt kapott Maranzano-tól arra, hogy megtervezze Masseria halálát. Amennyiben tervét siker koronázza Mranzano jobb kezévé válhat.

Április 15-én Luciano invitálást kapott Masseria-tól, hogy ebédeljenek együtt néhány szövetségessel a Coney Island étteremben. Miután befejezték az ebédet, a gengszterek kártyázni kezdtek. Ekkor Luciano kiment a mosdóba. Négy fegyveres toppant ekkor be—Vito Genovese, Albert Anastasia, Joe Adonis és Bugsy Siegel, majd az ebédlőbe mentek, és megölték Masseriat két emberével együtt. Luciano kapta meg Masseria embereit, valamint Maranzano helyettesévé vált. Ezzel véget ért a Castellammarese háború.