Morello halála után
aztán D'Aquilla lett a New York-i maffia családok Consigliere-je, Masseria
pedig a főnök. Masseria azonban ezzel együtt még nem szerezte meg az áhított
"Capo di tutti capi" címet, a többi banda nem állt az Ő közvetlen
befolyása alatt és azok (még) értelemszerűen nem is fizettek neki semmilyen
díjat, vagy adót.
Hat évvel a bandaháború
kitörése után, egy szép augusztusi napon Joe Masseria kilépett a 802. utcán
lévő házából és dolgára indult. A szemközti oldalon parkolt egy Hudson típusú
autó, benne két alakkal. A vezető cigarettázott, a másik hátul ült és unottan
hajtotta el a kocsitól a kéregetőket, ajánlkozó cipőpucolókat. Az autó másik
két utasa már egy órája a közeli étteremben üldögélt. Amint Masseria megjelent
az utcán, ez utóbbiak kirohantak asztaluktól és nyomban rárontottak. A köpcös
Masseria észrevette őket és futva menekült támadói elől. Hirtelen ötlettől
vezérelve megfordult és megpróbált visszajutni otthonába, de ez már nem
sikerülhetett. Bemenekült hát a Heinley Brothers női ruhaszalonjába. A
gyilkosok az utcáról folytatták a lövöldözést az ablakokon keresztül egészen
addig, amíg ki nem fogytak a lőszerből, majd dolguk végezetlenül elmenekültek a
sarkon rájuk várakozó kocsihoz.
Az autó külső
lépcsőjére ugorva (ez ma már klasszikus gengszterfilm-klisé) indultak el, de
pár utcával odébb a lövöldözés hangjára összefutó tömeg (ruhaipari dolgozók
sztrájkja zajlott éppen) megkísérelte megállítani a menekülő járművet, aminek
tragikus következményei lettek. A bérgyilkosok fegyverüket használva nyitottak
utat maguknak, megölve két járókelőt és megsebesítve további hat személyt. A
New York Times másnapi száma beszámol arról, hogy a mészárlásnak áldozatul
esett még egy póniló is, amely a sztrájkolóknak limonádét árusító kereskedő
kocsiját húzta.
A kiérkező rendőrök a
bolt fölötti lakás hálószobájában, sokkos állapotban találták Masseriát, akinek
szalmakalapját két golyó is átütötte. A közeli lövésektől Masseria átmenetileg
megsüketült. A gengszterfőnök renoméját azonban csak tovább növelte ez az
incidens.
Masseria két nappal
későbbre béketárgyalásra hívta a két rivális banda vezetőit, Peter Morellót és
Umberto "Rocco" Valentit, azzal a céllal, hogy megnyugtassa őket: nem
tör a kizárólagos vezető pozíciójába. Valenti meg is érkezett két testőrrel a
kijelölt John's nevű olasz étterembe. Csak hosszabb csevegés és várakozás után
esett le neki: ez egy csapda. A hordós gyilkosság kapcsán megismert Morello és
Masseria megegyeztek a háta mögött, Ő pedig a felesleges harmadik. Amint
embereivel akcióba lépett, megkezdődött a lövöldözés. Rocco Valenti két
gorillája a helyszínen meghalt, főnöküknek sikerült kimenekülnie. A hajsza az
utcán folytatódott, aminek civil áldozatai lettek. Egy nyolcéves kislány és egy
fiatal nő kapott halálos sebet, akit Valenti élő pajzsként használt. Rocco a
golyózáporban végül felugrott egy arra járó taxira, amikoris egyik üldözője,
gondosabb célzás után, halálos lövéssel leterítette. Hogy ki volt a gyilkosa,
azt sosem tudták meg, csak pletykák keringtek róla, hogy valójában Charlie
"Lucky" Luciano volt a mesterlövész. Valenti likvidálása után
Masseria lett a nagyfőnök, Morello pedig a helyettese.
Az 1928-as év elhozta a
várva várt felemelkedést Masserianak. Végre Ő vált a New York-i bandák fejévé.
Egyik riválisa, Frankie Yale barátsága még előző év őszén megromlott Al
Caponéval, aminek egyenes következménye lett, hogy július elsején Frankie-t a
chicagói maffiafőnök kivonta a forgalomból. Yale a saját tulajdonában lévő
Sunrise Klubjában töltötte a délutánt, amikor egy titokzatos telefont kapott,
hogy ifjú feleségével valami gond van. Elhárította sofőrje ajánlkozását és maga
ült autóba - ami végzetes hibának bizonyult. Rövidesen felfigyelt rá, hogy egy
Buick követi, benne négy marcona férfival. Egy piros lámpánál végül
meggyőződött róla, hogy nem képzeleg, majd amint zöldet kapott, azonnal padlógázzal
menekülni kezdett előlük. Hosszas üldözés következett, mire a támadók mellé
tudtak manőverezni és tüzet nyitottak áldozatukra. Frankie Yale autója
páncélozott volt, de az ablakai azok nem... és ez döntőnek bizonyult. Ez év
októberében az egykori szövetséges, D'Aquilát (képünkön) is eléri a végzete:
Peter Morello - aki 1922-ben, a sikertelen merényletet követően inkább Masseria
mellé állt (lásd fenn) - egy utcai szóváltást követően lelövi az orvosához
tartó egykori consiglierét. Masseria egy év alatt átveszi a kieső vezérek
pozícióit New Yorkban. Ezzel Ő lesz a város ura, noha nem minden család
tartozik az irányítása alá. Látva azonban Marlow és D'Aquila sorsát, inkább úgy
döntenek, hogy díjat fizetnek a "Főnöknek".
Masseria hatalma
teljében van és nekilát, hogy kiszorítsa a szicíliai vonalat a városából. A
Castellammare-i klán vezetője Nicola "Cola" Schiro valójában egy
stróman, akit a tengerentúlról irányítanak. Schiro történetünk kevés
túlélőjének egyike: tízezer dollárt fizet Masseriának az életéért, és hogy
nyomtalanul eltűnhessen. Soha többé nem hallanak róla. Masseria jelöltje a
posztra Joe Parrino, akit azonban sajnálatos módon lepuffantanak egy étteremben
és színre lép a szicíliaiak erős embere, következő epizódunk főhőse: Salvatore
Maranzano. És ezzel megkezdődik a háború. 1930 februárjában az ifjú Vito
Genovese - akinek később egy önálló posztot szentelünk - sörétes puskával
halálosan megsebesíti Bronx urát, Gaetano Reinát. Masseria elrendeli egy Gaspar
Milazzo nevű olasz "üzletember" meggyilkolását, aki többször
megalázta őt azzal, hogy visszautasította vele az együttműködést. Milazzot
Detroitban lőtte le két ismeretlen fegyveres, akik ebéd közben rontottak rá és
társára. Azonnal meghaltak. Az ellencsapás sem késlekedik sokáig. A
"kacskakezű" Peter Morellót lelövik irodájában, majd a meghódított
Reina család - Masseriához immár hű - vezérét is eléri a végzete.
A gyilkosságok egészen
az év novemberéig folytatódnak. A maffia számos alakja esik áldozatul ismétlődő
merényleteknek. Ahogy a bandaháború folytatódik és egyre több civil is
áldozatul esik a tűzpárbajoknak, nagy politikai nyomás nehezedik a Főnök
Masseriára. Egyes források szerint a rendőrkapitány egyértelműen megfenyegeti,
hogy állítsa le a vérengzést, különben elveszíti a támogatását. Masseria
ellenfele, Maranzano sokkal inkább hadvezérnek tekinti magát a konfliktusban,
semmint üzletembernek. Pancho Villaként övébe dugott fegyverekkel és
fegyveresek társaságában pózol. Maranzano bevett taktikájává válik, hogy
szívesen lép szövetségre Masseria összes ellenfelével.
Maranzano támadását
hatékony propagandakampány is kísérte. Azt hangoztatta, hogy Joe "a
Főnök" egy diktátor, aki minden castellamaresit halálraítélt. Maranzano
azzal is megvádolta Masseriát, hogy beengedte a maffiába Al Caponét - egy
kurvahajcsárt aki nem is szicíliai. A sebhelyesarcú Al az 1920-as évek közepéig
nem volt tagja a szervezetnek. Masseria vette fel, azzal a céllal, hogy aláássa
a chicagói főnökök hatalmát. A szervezet egésze - amely sokáig semlegesként
viselkedett - így lassan elkezdett Maranzano oldalára állni.
Végül Masseria két régi
szövetségese, Charlie Luciano és Vito Genovese is átáll Maranzanohoz. A háború
a szicíliaiak és a New York-iak között elérkezik a végkifejletéhez.
1931. április 15. Joe
Masseria kedvenc éttermében van, Coney Island-en. Charlie Lucianoval
kártyáznak. Egyszercsak Lucky Luciano kikéredzkedik a WC-re. Masseria testőrei
addigra rejtélyes módon felszívódnak, tehát senki nem őrzi a Főnök biztonságát.
Rövidesen meg is jelenik négy fegyveres
az asztalnál: Bugsy Siegel, Vito Genovese, Alberto Anastasia és Joe Adonis (az
első kettő életútját majd önálló epizódokban tekintjük végig). Hátulról szó
nélkül tüzet nyitnak a capóra. Mintegy húsz lövés dördül el rövid idő alatt és
Masseria egy pikk ásszal a kezében zuhan a földre.
Egyes források szerint
csak két tettes volt a helyszínen és a közelben megtalálták eldobott
revolvereiket, Lucianót pedig egyik újság sem említi, hogy a helyszínen járt
volna. Mégis: Masseria helyét a bűnszövetkezetben Lucky Luciano veszi át, a
Capo di tutti capi pedig Salvatore Maranzano lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése