Vito Genovese

Vito Genovese 1897 novemberében született, a Nápoly melletti Rosiglinoban. Két testvére volt - később mindketten a maffián belül találták meg a megélhetésüket. Óhazájában csak öt elemi iskolát végzett el, majd amikor 15 éves volt, családja áttelepült Amerikába. Itt kezdődött alvilági pályafutása, ahol még kölyökként lopásokkal, adósságbehajtásokkal és illegális szerencsejátékokkal kereste a kenyerét a manhattani Kis Itáliában. 17 éves korában egy rendőri ellenőrzés során fegyvert találnak nála. 60 napra leültetik. 19 évesen ismét lebukik. Visszaesőként már egy évet kap. A fegyver azonban örök viselete lesz életében.

Az 1920-as évek elején - Luciano üzlettársaként - bekapcsolódik a szeszcsempészetbe. Masseria egyik gorillája lesz, de mindvégig Lucky szövetségese és barátja marad. Masseria elsősorban gátlástalansága és agresszív személyisége miatt lépteti elő. 1930. februárjában a Don parancsára egy sörétes puskával halálosan megsebesíti Bronx urát, Gaetano Reinát. Amikor aztán eljön a castellamarei gengszterháború fordulópontja, Alberto Anastasia és Joe Adonis mellett ő is tagja annak a kivégzőalakulatnak, amelyik végez a Főnökkel ezzel Maranzano kezére játsszák a hatalmat.

Ugyanebben az évben Genovese első felesége meghal TBC-ben. Igen gyorsan szemet vet új kedvesére, Anna Petrillora. Az új házasságnak azonban van egy akadálya. Anna ugyanis házas. Vitónak nincsenek skrupulusai ezzel kapcsolatban. A férjet - Gerard Vernotico-t - rövid úton elteszi láb alól (holttestét egy háztetőn találják meg) és immár semmi nem áll az esküvő útjában. A tartósnak bizonyult frigyből később két gyermek születik

Gátlástalansága a továbbiakban sem lohad le. 1934-ben egy kártyapartin 150.000 dollárral megkopasztják egy áldozatukat. Üzlettársa - bizonyos Ferdinand Boccia - 35.000 $ jutalékot kér azért, hogy a meccset összehozta. Genovese nem sokat hezitál. Ahelyett, hogy kifizetné, úgy dönt inkább likvidálja. Bocciát szeptember 19-én 5 fegyveres (köztük a későbbi Don Vito) szitává lövik egy kávéház előtt.

1936. júniusában Charlie „Lucky” Lucianót 50 év börtönre ítélik. Az alvilág trónja megürül. Lucianónak egy helytartóra van szüksége, aki irányítja a szervezetet. Ugyanennek az évnek a novemberében Vito Genovese végül megkapja az állampolgárságot és közben minden erejét latba veti, hogy ő legyen az, akit a Szindikátus vezetőjévé választanak.

Az említett Boccia gyilkosság következményei azonban ekkor visszaütnek. Itt volna a nagy alkalom, hogy ő legyen a főnökök főnöke, de - talán valamelyik riválisának sugallatára - felbukkan egy tanú és Genovesét vád alá helyezik. Ahelyett, hogy beteljesedne élete nagy álma, kénytelen elmenekülni az országból. 750.000 $-al a táskájában érkezik meg Nápolyba. Távozása után Frank Costello lesz a helytartó és Willie Moretti az alvezér. Vito Genovese a pálya szélére kerül.

Az 1920-as években, röviddel hatalomra jutása után, Benito Mussolini háborút hirdetett a maffia ellen. A Palermo élére kinevezett - csak "Vasprefektus" néven emlegetett - Cesare Mori alaposan felforgatta a viszonyokat Szicíliában. Kíméletlen hadjáratot indított a Cosa Nostra ellen. Előfordult, hogy egy városka ellen nyílt ostromot vezényelt. Számos alvilági vezetőt letartóztatott, a maffia gerincét azonban nem tudta megtörni. Mikor Vito Genovese Itáliába menekült, a Vasprefektus már elfeledett, leváltott figura volt. A Cosa Nostra és a fasiszta állam kapcsolata azonban továbbra is jeges volt. A sajtó nem írt többet ezekről a bűncselekményekről. A maffia ügyét majd' tíz éve "megoldottnak" tekintették. Genovese azonban megtalálta a módját, hogy kiépítse a kapcsolatokat Mussolinihez. Fasiszta emlékművek megépítéséhez adakozott, kiépítette kapcsolatrendszerét a Duce köreihez. Ciano külügyminiszternek (Mussolini sógora) saját forrásból biztosította a kábítószer szükségleteit, majd szolgálatai jeleként, elrendelte Carlo Trescának a meggyilkoltatását.

Carlo Tresca egy New-yorki napilap kiadója volt és a Duce szenvedélyes ellensége. Élete során nem fukarkodott ellenségek szerzésében. Már a századfordulón Tresca volt az olasz vasúti dolgozók szakszervezetének elnöke, mellette egy szocialista napilap szerkesztője. radikális politikai nézetei miatt az USÁba menekült, ahol az Észak-Amerikai Olasz Szocialista Szövetség elnöke lett, majd saját lapjának alapításáig az Il Proletario nevű lap főszerkesztőjeként dolgozott. Egyre szélsőségesebb politikai nézeteinek hatására 1907-re csatlakozott az anarchistákhoz, amikor megalapította saját lapját, a The Plebeian-t. Az I. világháborút megelőző években aktívan részt vett a munkásmozgalmak szerveződésében, sztrájkokban és demonstrációkban. Ebbéli tevékenységéért több esetben letartóztatták, egy ízben pedig gyilkosság vádjával is őrizetbe vették, majd ítélet nélkül szabadon bocsátották.

A Duce hatalomra jutását követően egyik kiemelkedő alakja volt annak a mozgalomnak, amely megakadályozta, hogy Mussolini fasisztái beszivárogjanak az Amerikában élő olasz bevándorlók közé. A hírhedt Sacco és Vanzetti ügyben a védelem oszlopos tagja volt. 1926-ban a fasiszták egy pokolgépes merénylettel próbálták meggyilkolni. A spanyol polgárháború idején élesen és szenvedélyesen szembefordult Sztálinnal és Trockij védelmére kelt. Innentől kezdve nem csak a fasiszták, de az NKVD célkeresztjébe is bekerült. Il Martello című lapjában rendszeresen foglalkozott a maffia ügyeivel, leleplezve az összefonódást az igazságszolgáltatás, a politika és az alvilág között.

1943. január 9-én - miközben szabadlábon, de rendőri felügyelet alatt állt - az őt követő nyomozók szeme láttára próbálta meg elgázolni egy autó. Két nappal később irodájából kilépve hirtelen egy kocsiba ugorva lerázta a rendőri kíséretét. Nem volt jó ötlet. Két órával később a Fifth Avenue és a 13. utca sarkán egy fekete Ford lelassított mellette, majd kiugrott belőle egy bérgyilkos és tarkón lőtte. Azonnal meghalt. Egy ideig kétséges volt, hogy ki áll a merénylet mögött. Az NKVD vagy Mussolini. Évekkel később valószínűsítették, hogy a Bonanno család embere, Carmine Galante volt a tettes. A gyilkosságért soha senkit nem ítéltek el. Mussolininek tett gesztusa azonban nem érett be. Még abban az év júliusában, megkezdődik a szövetséges haderők partraszállása Szicíliában. Az invázió már az amerikai hadsereg összekötőjeként éri Vito Genovesét. Rövidesen kiépíti kapcsolatait a vezérkar logisztikáért felelős tisztjeivel és a hadtápból elsikkasztott készleteket a feketepiacon értékesíti.

A szövetségeseknek tett szolgálatai után, 1945-ben visszatérhetett az Egyesült Államokba.  De nem úgy, ahogyan szerette volna. Megint viharfelhők gyülekeztek a feje fölött. A katonai rendőrség ugyanis letartóztatta és hazaszállította sikkasztásért, csalásért és a feketepiaci tevékenységéért. Előéletének vizsgálata nyomán napvilágra került a Boccia-gyilkosságban játszott szerepe. A probléma az volt, hogy a hadseregben ez az ügy senkit nem érdekelt, sőt! a vezérkar jelentős nyomást gyakorolt a Genovesét leleplező tisztre, hogy felejtse el az ügyet. Ennek dacára, hónapokba tellett, mire az eltökélt katonai nyomozó összeállította a vádat. Egy korábbi üzlettársa, bizonyos Ernest Ruppolo vádalku keretében megnevezi őt, mint Ferdinand Boccia gyilkosát. Hazaérkezésekor Genovese ártatlannak vallotta magát. Az eljárás során a vád tanúit azonban sorban meggyilkolták. Az első Peter LaTempa volt. Ő még az év elején halt meg a cellájában, ahol védelmi őrizet alatt volt. Szabadulása ellenében kész volt megerősíteni Ruppolo vallomását. Január 14-én mellkasi fájdalmakra panaszkodott és őrei fájdalomcsillapítót adtak neki. Másnap reggel holtan találták. A boncolás kiderítette, hogy akkor adag nyugtató volt a szervezetében, amivel nyolc lovat is megölhettek volna. A második tanú Jerry Esposito volt. Őt június 10-én egy út mellett találták meg, golyóval a fejében. Ernest Ruppolo élete rettegésben telt. Őt majdnem 20 évig hagyta (f)élni Genovese. 1964. augusztusában tűnt el. Megcsonkított holttestére Queensben találtak rá. Don Vito nem felejtette el.

A bíró ezekkel a szavakkal zárta le a tárgyalást:

Nem beszélhetek az esküdtszék nevében, de hiszem, hogy ha egybehangzó bizonyítéknak csak a foszlánya is megmaradt volna, Ön a villamosszékben végezte volna. És Vito Genovese szabadon távozott a bíróságról

Frank Costello a "maffia miniszterelnöke" aki nem szicíliai, hanem calabriai. Lucianóval, Meyer Lanskyvel, Vito Genovesevel nőtt fel az utcákon. Zsarolásokból, lopásokból és betörésekből nőtte ki magát profi maffiózóvá és a börtönben vált nehézfiúvá. Az alvilág urai számára gyerekkori barátok. A maga idejében a hírhedt Dutch Schultz üzlettársa volt, de az affér nem vetett rá sötét árnyékot, Lucky Luciano bizalmi embere volt és maradt a továbbiakban is.

Ifjúkorában megjárta a börtönt, ami egyrészt törvényszerű volt, másrészt alvilági körökben egyfajta férfivá válás előfeltétele volt (ennek megfelelően a börtönbe vonulás lett a férfivé avatás ceremóniája). Frank Costello azonban éppen az ellenkezőjévé vált a későbbi Don Vitónak a rácsok mögött. Ott megfogadta, hogy soha többé nem nyúl fegyverhez. Fizikai ereje helyett az eszét fogja használni - de nem a törvényes út szolgálatában. Éleseszűnek és sikeresnek bizonyult. Frank Costello idővel olyan játékgép birodalom tulajdonosává vált, amely napi 15.000 dollárt (!) termelt számára. Lassan és biztosan emelkedett a ranglétrán. Karrierjét nem kísérték véres leszámolások, vagy gyilkosságok. Életútja és megbízhatósága leginkább Meyer Lanskyéhez hasonlítható. Így érkezett el a csúcsra a harmincas évek második felére, amikor Lucianót bebörtönzik, az ambiciózus trónkövetelőnek, Vito Genovesének pedig külföldre kell menekülnie. Lucky a rácsok mögül irányítja a Szindikátust, Meyer Lansky kezeli a kasszát és Costello lesz a helytartó.

A maffia miniszterelnöke - így nevezik. Aki higgadtan és erős kézzel irányítja a szervezett alvilágot, az öt család élén és Luciano fogságban sem érzi becsapottnak magát. Ideális jelölt volt, bár a szerencse a kezére játszott. Vito Genovese - a gyerekkori barát - számára ez megbocsáthatatlan bűn volt. Neki Itáliában kellett szinte mindent elölről kezdenie, miközben Frank a maffia élén élt és virult. Costello megszerezte szavakkal mindazt, amire Genovese csak pisztollyal volt képes. Kiépítette kapcsolatrendszerét, pár év alatt a zsebében volt a politika és az igazságszolgáltatás. Így lett az alvilág miniszterelnöke.

Genovese számára nyilvánvalóvá vált, hogy őt senki nem engedné a csúcsra, amíg Costello él. Miután felmentették a vádak alól, csendben figyelt és várt, mikor követi el az első hibát az egykori barát, Frank. A pillanat hamarosan elkövetkezett. Costello ugyan kiegyensúlyozott és nyugodt körülményeket biztosított a Szindikátus tagjainak. Ő lett a híd az alvilág és a nagypolitika között, de eközben megfeledkezett az egyszerű "katonákról", csak a capókkal tartotta a kapcsolatot, csak velük törődött. Genovese megtalálta a hangot az egyszerű talpasokkal, ráerősített méltatlankodásukra, hogy őket elfelejtették, miközben az üzlet virágzik.

A piramis alján egyre többen szimpatizáltak Vitóval, akit fűtött a bosszúvágy azért, hogy csak egy kisfőnök abban a családban, amelynek egykor az ura volt. 1950-ben az amerikai szenátus ún. Kefauver-bizottsága meghallgatásokat tartott a szervezett bűnözés feltárására. Sok maffiavezér között Frank Costellót is beidézték. A többség hallgatott, Genovese azonban beszélt - megszegve ezzel az omertá törvényét. Costello megjelenése a Kefauver bizottság előtt igazi médiaszenzáció volt. Teltház, zsúfolásig tömött ülésterem és a média kiemelt érdeklődésének kereszttüzében ült le az asztalhoz. Hibázott.

A tárgyalás elején támasztott egy feltételt, miszerint a TV társaságok nem mutathatják az arcát. Innentől minden kamera a kezeire szegeződött és egy egész ország nézői lehettek szemtanúi annak, amit a korabeli sajtó a "kezek balettjának" nevezett el. Valahányszor kínos kérdést tettek fel Costellonak, ő idegesen matatott, a vizes pohárhoz nyúlt, vagy gyűrögette zsebkendőjét. Mikor az egyik szenátor feltette neki a kérdést:

- Costello úr, mit tett Ön a hazájáért,

ő így felelt:

- Fizettem az adóimat.

Ez volt a kegyelemdöfés. Az ülésterem hangosan felkacagott. A hatás megsemmisítő volt és Frank Costello elővett egy orvosi igazolást, mely szerint nincs abban az egészségi állapotban, hogy további kérdésekre feleljen. Megsemmisülve és porig alázva távozott az ülésteremből. Márpedig ha a vezér esendővé válik, szerepe a maffia élén azonnal megkérdőjeleződik. Costello helyzete megrendült. Itt volt az idő rá, hogy Genovese akcióba lendüljön... Ravasz lépésre szánta el magát. Willie Moretti - Costello alvezére és helyettese - szifiliszben szenvedett, ami kezdett kihatni elmeállapotára is. Vito meglovagolta az aggályokat, hogy a kiszámíthatatlan Moretti esetleg beszélni kezd és feltár kellemetlen titkokat. Engedélyt kért a Szindikátustól a likvidálására és megkapta a kilövési engedélyt.

1951 október 5-én egy olasz étteremben Morettit az asztalnál agyonlövik. Costello ezzel elveszítette jobbkezét. Genovese üzenete egyértelmű volt: Te leszel a következő...

Frank Costello 6 évig ki-be jár a bíróság és a vizsgálati fogság között. A védekezés minden erejét felemészti. Amikor 1957-ben óvadékkal szabadul, Genovese nem engedheti meg magának, hogy irigyelt riválisa ismét erőre kapjon. Engedély és felhatalmazás nélkül elszánja magát és utasítást ad Costello meggyilkolására. Május 2-án a Majestic épület halljában Vincent Gigante előlép az árnyékból és odakiált a szokása szerint testőrök nélkül hazatérő Costellónak:

- Frank! Ez a tied!

Majd fejbelövi. Costellónak azonban szerencséje van. Bár összeesik, a golyó csak súrolja a koponyáját és könnyebb sérüléssel megússza. Az máig vitatott, hogy Gigante vajon szándékosan tévesztett célt, vagy csak egyszerűen elszúrta. A legvalószínűbb, hogy elszúrta. Az épület portása azonosította, letartóztatták, Costello azonban tartja magát az alvilági etiketthez és nem azonosítja merénylőjét. Gigante szabadon távozhat és a teremben így fordul áldozatához: -"Köszönöm Frank"

A Costello elleni merénylet nyílt hadüzenet volt Luciano és Meyer Lansky érdekeltségeivel szemben. Régi közös barátjuk, a Gyilkosság Zrt-ből ismert, véreskezű Alberto Anastasia jelentette a legnagyobb veszélyt Genovesere. Anastasia azonban nehéz célpont volt. Testőrök hada vette körül, erődítményszerű villában lakott. 1957. október 25-én azonban, amíg gorillái letették a kocsit a mélygarázsban, Anastasiát kivégzik a fodrászánál. Frank Costello tudja: ezzel neki vége van. Egyetlen lehetősége, hogy visszalép a posztjáról, lemond minden üzleti érdekeltségéről és átadja az irányítást:

Don Vito! Minden a Tiéd. Cserébe szabad elvonulást és nyugalmas éveket kap. 1973-ban hal meg.

Vito Genovese a siker küszöbén állt. Évtizedek óta űzte, kergette a vágya, hogy elfoglalja helyét a maffia trónján. Már csak egyetlen lépés volt hátra: hogy a Szindikátus kimondja capo di tutti capi-nak. Egy olyan maffiózót, aki korábban megszegte a hallgatás fogadalmát és engedély nélkül ölt. Ezért volt fontos, hogy (mielőtt Lucianóék léphettek volna) kierőszakolja a családfők gyűlését Apalachinba. A rendőrségi beszámolók szerint egy szemfüles rendőrnek (Crosswell nyomozónak) feltűnt a nagy sürgés-forgás, a szokatlanul nagyszámú luxusautó. Rövid utánjárás után információt gyűjtött a környékbeli szállók szobafoglalásairól és egy helyi hentesnél leadott hatalmas rendelésről, majd erősítést kért. Az FBI lecsapott. Több mint 60 fejvesztve menekülő gengsztert tartóztattak le. Nem biztos azonban, hogy a nagy fogás csupán egy éber rendőr rátermettségének volt köszönhető.  Voltak, akik távolmaradtak az eseményről. A Lucianóhoz hű Carlo Gambino mellett például Tony Carfano is, akit rövidesen Miss New Jersey társaságában, az autójukban lőttek agyon. Akárhogy is volt, a gyűlés katasztrófába torkollott és ahelyett, hogy Genovesét megkoronázták volna, a maffiacsaládok teljes vezérkara a szövetségiek látókörébe került.  Bár később valamennyit felmentették, de az FBI gépezete már működésbe lendült.

J. Edgar Hoover - aki pár héttel korábban még a szervezett alvilág létét is tagadta - hatalmának minden erejével a maffiára vetette magát. Két évre rá - 1959-ben - Vito Genovesét 15 év börtönre ítélték. 62 éves volt ekkor, de az őt terhelő eljárásoknak még nem volt vége. 1962-ben a nyilvánosság elé áll a maffia történelmének leghíresebb pentitója (bűnbánója), Joseph Valachi. Vito a cellájából 100.000 $ vérdíjat tűz ki Valachi fejére. Vito Genovese soha többé nem volt szabad ember. 1969 januárjában szívrohamot kap és átszállítják a börtönkórházba. Két héttel később ott hal meg. Joe Valachi is infarktusban halt meg. Két évvel élte túl a rettegett Don Vitót. A Genovese család azonban mind a mai napig az alvilág egyik legnagyobb befolyással bíró szervezete.